— Miért pont Ville Valóra esett a választás a legújabb számotoknál?
— A Temple of Love feldolgozásán tulajdonképpen egyedül dolgoztunk. Próbáltuk eldönteni, hogy mi mindent is akarunk elkészíteni az új kiadványhoz. Amikor kiderült, hogy Ville-vel turnézunk, felmerült a kérdés, hogy talán ő is szerepelhetne ebben a kooperációban. Ő természetesen készségesen mindenben benne volt. Jó móka és lehetőség volt Los Angeles belvárosában forgatni egy videót, ami szerintem nagyon jól sikerült. Élőben még nem sokszor adtunk elő vele, egyelőre csak a próbák zajlanak, de remélhetőleg valamikor a turné során is előadjuk majd közös munkánk gyümölcsét.
Objektum doboz
— Milyen volt a vele való munka? Tervben van még valamilyen közös projekt a közeljövőben?
— Jelenleg nincs tervben. Egyelőre csak a turnét csináljuk, ami szerencsére, nagyon jól megy. Mindenki nagyon jól kijön egymással. Hogy őszinte legyek, nem igazán érintkeztünk vele túl sokat. Mindig csak a semmiből megjelenik, elmegy a koncertre, aztán el is tűnik. Szerintem ő egy nagyon zárkózott és csendes ember, de ugyanakkor aranyos és kedves is.
— Ha egy filmrendezőnek kellene ajánlanod párat a számaitokból, melyek lennének azok?
— Ha egy filmben kellene elképzelnem a számaikat, akkor azt ajánlanám a készítőknek, amit talán a leggyakrabban hallgatnak meg az emberek, ami pedig az In The End-et. Ha egy újabb számról beszélnénk, egy „nehezebbről”, a Crimson skies-t javasolnám.
Ha egy balladaibb, zenekarosabb dal megtalálása a cél, akkor a Saviour II-t. Ha pedig valami instrumentálisabbra vágyik a rendező, akkor pedig az összes nyitányt, amit én komponálok. Ezek mind instrumentálisak, mind vonósok, és az egész kilenc perces. Most egyébként már négy nyitányt is komponáltam, emellett pedig hatalmas katalógusunk van, ha zenéről van szó. Már 14 éve vagyunk együtt a bandával, és azt hiszem közel 100 dalunk van. De valószínűleg ezek azok, amiket kifejezetten ajánlanék filmekbe (is). És mostanában a Wake Up egy másik olyan dalunk, ami felkapottá vált az utóbbi időben. Azt is szívből ajánlanám.
Objektum doboz
— Elég sok stílus megjelenik a dalaitokban, ami egyfajta sokszínűséget is tükröz. Ez egy-egy korszakot hivatott bemutatni, vagy más miértje van a váltásoknak?
— Egyszerűen csak fejlődünk, mint banda. Folyamatosan változunk. Ez is része a fejlődésünknek, mint zenekar. Mi mind hoztunk valami újat az évek során. Én személy szerint komolyzene rajongó vagyok, sok klasszikus zenét hallgatok, például Bachot. Ezek az újdonságok, vagy amiket szeretünk, mind beépülnek a zenénkbe. Mindig foglalkoztunk a zenei aktualitásokkal. Mi mind a Metallicához hasonló bandákon nőttünk fel, így érthető módon ezeknek a hatásai is megmutatkoznak a dalainkban. Állandóan kísérletezünk és fejlesztjük magunkat, így úgy fejlődünk, mint az evolúció. Egy banda, ami már annyi ideje csinálja azt, mint mi, nem akarja újra és újra ugyanazt a számot kiadni. Mi is fejlődni szeretnénk.
— Várjátok már a budapesti koncertet? Milyen benyomásotok van Budapestről?
— Szeretem Budapestet. Nagyon várom már, hogy újra itt lehessek. Ugye, éppen tavaly, 2022-ben léptünk fel a Budapest Parkban. Nagyon izgalmas volt. Imádom Budapestet. Az első alkalom, amikor ott voltam, az 2005-ben volt. Jaj, ilyenkor tudatosul bennem, hogy milyen idős is vagyok már, és hogy milyen régóta turnézok (nevet).
A BvB 2009-ben alakult, de előtte tagja voltam már pár másik bandának is. Az első európai turnémon egy bizonyos Amen tagja voltam, akkor az A38-as hajón léptünk fel. A budapesti emberek nagyon kedvesek voltak, egyszerűen csodásak és gyönyörűek. Nagyon jól éreztük magunkat. Az emberek annyira szórakoztattak és felspannoltak minket, hogy nem akartunk hazamenni. Ez volt a kedvenc állomásunk azon a turnén. Igazából nem ez volt a legjobb turném, de Budapest egy igazi csúcspont volt számunkra. Szóval épp ezért ide mindig örömmel jövök vissza.
Jinxx, vagyis Jeremy Miles Ferguson, a banda gitárosa
Fotó: Black Veil Brides/Facebook
— A dalaitokban nagyon gyakran megszólítjátok a kívülállókat, a különcöket. A társadalmunkban sokakat bullyngolnak (iskolai bántalmazás). Nektek is van ilyen történetetek?
— Igen, nos, a zenénk azt tükrözi, amit megtapasztaltunk, hiszen mindannyian éreztünk már úgy, hogy mi vagyunk a kirekesztettek, hogy sokat piszkáltak minket még az iskolában. Az élet egyik legszörnyűbb ténye az, hogy rengeteg ember megy keresztül ezen nap, mint nap. Szörnyű, hogy azért terrorizálnak, ahogy kinézel, vagy mert más vagy, vagy csak egyszerűen szereted a zenét. Úgy gondolom, hogy mindannyian megtapasztaltuk már ezt, ahogyan azt is, hogy hogyan lehet ezt kezelni.
Nekem személy szerint voltak olyan pillanataim az életemben, a gyerekkoromban, amikor nem akartam tovább folytatni. Egyszerűen nem tudtam elviselni. Hazaértem az iskolából, bezárkóztam a szobámba, és csak gitároztam. Így tudtam elterelni a gondolataimat. Arra gondoltam, hogy egy nap megmutatom ezeknek az embereknek, és mindannyian meg fogják bánni, ahogyan akkor velem bántak. Én ezt így fogtam fel, ahelyett, hogy véget vetettem volna az életemnek, vagy tettem volna valamit, amivel ártottam volna magamnak. Inkább valami pozitív dologgá változtattam.
— Mit üzennétek a most budapestre érkező különcöknek?
— Azt szeretnénk mondani az embereknek, hogy hé, ez csak átmeneti az életetekben. Sajnálatos, hogy ezen mentek keresztül, de az élet nagyon értékes. És igen, lehetőséged van arra, hogy megváltoztasd. Lehet, hogy egy ideig nem, de végül jobb lesz. Ha valahogyan sikerül ezt a sok negatívumot hasznosítani, és valami pozitívba fordítani, akkor ki fogsz belőle jönni. Szóval csak tarts ki. Ne tégy semmi olyat, amivel árthatsz magadnak, inkább foglalkozz valami hasznossal, bármivel, még ha csak átmeneti is. Van ennek értelme? Igen. Az öngyilkosság, semmiképp sem éri meg. Mindig csak tartsd magad ahhoz, hogy ez csak ideiglenes, és meglátod, a dolgok jobbra fordulnak.
Ez az üzenetünk, ami mindenkinek szól. Mi megpróbálunk egy olyan közösséget létrehozni, ahová az emberek tartozni tudnak, és úgy érezhetik, hogy elfogadják őket. Észrevettük, hogy nagyon sok a pozitív visszacsatolás ennek kapcsán. Egyébként mi BVB seregnek hívjuk a szurkolói bázisunkat. Látjuk a műsorokat és látjuk, hogy ez hogyan hat a közönségünkre, amire azt tudom mondani, hogy mindig ott leszünk egymásnak. Úgy gondolom, hogy ez egy csodálatos dolog, és büszkék vagyunk arra, hogy sikerült egy ilyen közösséget létrehozni.
Objektum doboz
— Mik a jövőbeli tervek?
— Mindig vannak terveim a jövőre nézve. Mi szeretnénk ezt a dolgot a lehető legtovább fenntartani. Ez a karrierünk, tehát a megélhetésünk. Van egy családom otthon, amit el kell tartanom. Hihetetlenül hiányoznak. Minél idősebb leszek, annál nehezebb és nehezebb lesz. Ez áldozattal jár.
Úton kell lennem, távol a családomtól, a feleségemtől, a gyermekemtől. Az igazság az, hogy soha nem tudnék egy irodában dolgozni egy olyan helyen, ahol reggel kilenctől délután ötig tart a munka. Nagyon szeretném, ha otthon lehetnék, és láthatnám a családomat. De ez az, amit csinálok. Élvezem az előadást, a fellépéseket. Egyszerűen nincs időnk arra, hogy abbahagyjuk. Folyamatosan új zenét írtunk. Ezt csináljuk itt, kint, az úton, a szabadidőnkben. Valami újat. Mindez valószínűleg jövő év elején jelenik majd meg, amelyet egy újabb turnéval promótálunk. Amíg ez így megy, amíg az emberek eljönnek a koncertekre és hallgatják a zenénket, addig ez az áldozat teljességgel megéri.
— Mit jelent számára a család?
— Mindent. A család számomra mindig az első. A fiam 2020. szeptember 3-án született a világjárvány idején. A feleségemmel már régóta együtt vagyunk. Mellette az egész világszemléletem megváltozott. És aztán megszületett David. Most pedig ezért vagyok itt, hogy ezt megtegyem érte, értük. Szóval ők mindig az elsők lesznek számomra. Ha felhívnak, hogy baj van, már pattanok is fel az első repülőre, hogy hazamehessek. Szóval igen, bármi van, én ott leszek. Leginkább értük teszek mindent.
Objektum doboz
Írta a Magyar Hírlap
