1981. május 22-én a Palotabozsokon élő Kerti József elhatározta, hogy szerez néhány cserepet és téglát, és megjavítja az édesanyja házát. Átment a szomszédja és az ő háza között álló, romos épülethez. Felvett néhány téglát, aztán a mellette lévő régi kúthoz lépett, amelyről tudta, hogy már senki sem használja. Leemelte a fedelét abban bízva, hogy ott is talál pár használható anyagot.
Iszonyodva lépett hátra a kút peremétől, mert egy emberi kezet látott kinyúlni a vízből – írta meg a horrorfilmbe illő jelenetet a Magyar Rendőr 1981. szeptember 5-i száma.
A településhez közel van Bátaszék, ahová Polgár József nyugdíjas vasutas feleségének első házasságából származó lánya költözött a férjével együtt. A hatvanöt éves férfi és a nála öt évvel fiatalabb felesége gyakori látogató volt náluk, 1981. január 26-án viszont csak Polgárné érkezett meg.
– Hol hagyta a Józsi bácsit, anyám?
– kérdezte tőle a lánya.
– Szegedre utazott a lányához, hogy végre megismerje az októberben született unokáját.
– válaszolta Polgárné fátyolos hangon, s azután vejéhez fordulva feltette neki a kérdést:
– Ha elválok az uramtól, befogadtok a házatokba? – idézte fel az eseményeket a szaklap.
Szívesen befogadták volna a mamát, de úgy gondolták, hogy úgysem lesz rá szükség. Ha össze is veszett a férjével, majd kibékül vele, és minden marad a régiben. Jó véleménnyel voltak az egykori vasutasról, aki nyugdíjasként sem ült otthon. Éjjeli őrként vállalt munkát a Baranya megyei Mezőgép palotabozsoki gyárában.
Három nappal később viszont rájöttek, hogy semmi lesz már a régi, amikor egy terepjárós elhozta az idős asszony személyes holmiját hozzájuk.
Kétszer fordult. Még egy levágásra érett disznót is küldött a mama. Bár nagyon várták, és ő maga is azt ígérte, a február 1-jei disznóölésen nem jelent meg az asszony. A lánya nem gondolt rosszra. Azt hitte, a férjével van, mert kibékültek. Még akkor is erre gondolt, amikor február 9-én átutaztak az édesanyjához, és mindent zárva találtak. Egészen addig, amíg Polgárné veje meg nem látta, hogy az istállóépület ablakát nyitva hagyták.
A Mohácsi Városi és Járási Rendőrkapitányságról érkezett a halottszemle-bizottság a padláson felakasztott asszonyhoz.
Polgárné akkor már 48–72 órája halott volt. Már ott, a holttest helyzete alapján megállapították, hogy saját magával végzett. A lánya felhívta szegedi féltestvérét, hogy tudassa ezt Polgár Józseffel. Ekkor derült ki, hogy a nő akkor látta utoljára az apját, amikor még a gyerekét várta. De akkor hol lehet a nyugdíjas vasutas? Hónapokig keresték a mohácsi rendőrök, aztán elérkezett május 22.
A téglákat gyűjtögető szomszéd azonnal riasztotta a rendőröket. Újabb szemlebizottság érkezett Mohácsról, de ezúttal dr. Róka Antal rendőrorvos őrnagy is velük tartott a Baranya megyei Rendőr-főkapitányságtól. Kihúzták a nyugdíjas vasutas holttestét a vízből, és megállapították, hogy fejszével vágták fejbe. Nyolc sérülést számoltak meg rajta.
„A rendőrorvos figyelmét a holttest nyakán körbefutó horzsolásos sérülés sem kerülte el, amelyből Katona Sándor őrnagy és Vida József százados azt a következtetést vonta le, hogy a horzsolást valamilyen zsineg okozhatta, amelynek hurka Polgár József nyakába került; a másik végén pedig olyan súlyos tárgy lóghatott, amely az áldozatot víz alatt tartotta, míg a hurok szét nem mállott.
A nyomozótisztek e gyanúját erősítette az is, hogy Bencze Bernát önkéntes rendőr, aki Polgárné öngyilkosságáról tudomást szerezve arra gondolt, hogy Polgár netán a kútba ugrott, ezért ebbe a kútba is belenézett, de a vízfelszín még akkor nem árulkodott arról, hogy mit rejt a mély” – olvasható a lapban.
1981. május 23-án érkeztek meg a tűzoltók, akik leszivattyúzták a kút vizét, hogy a rendőrök megnézhessék, mit rejt a mély. A kútban volt egy 40 kilogrammnyi kővel kitömött jutazsák és egy szintén kővel telerakott tűzhely.
A zsák száját zsinórral kötötték össze polgár nyakával.
A súly lehúzta a holttestet, ennek köszönhetően hónapokig nem jött a felszínre. Csakhogy a zsineg végül elszakadt, és a férfi keze kiemelkedett a „sírból” egyfajta segélykiáltásként. Hiába dobtak még rá egy egész tűzhelyet is, nem maradt a mélyben.
A bűnügyi technikusok megállapították, hogy az áldozatot a konyhában a támadták és ölték meg. A földet cirokseprűvel felseperték, a véres falat pedig bemeszelték, de hiába próbálta eltüntetni tettének nyomait a gyilkos, 1981-ben már létezett olyan technika, amellyel kimutatható volt a vér. De ki ölte meg a férfit? Vajon emiatt lett öngyilkos az asszony? Tudott a férje haláláról, vagy azt hitte, elhagyta, és ezért végzett magával? Nem kellett sok idő, hogy ezekre a kérdésekre is válaszokat találjanak a nyomozók.
A házaspár rokonainak, ismerőseinek kihallgatása után kezdett kirajzolódni a kép arról, mi történhetett.
A rendőrök megtudták, hogy Polgárné kikapós asszony volt, szeretett inni, és az is kiderült, hogy a férje már január 25-én nem ment be dolgozni. Az asszony aznap 14 óra körül átment az egyik beugrós éjjeliőrhöz, és arra kérte, álljon munkába a férje helyett aznap éjszaka. Vajon miért tett ilyet? Mit akart ezzel elérni? Vajon az a fiatal nő, akivel együtt ment a beugrós őrhöz, tud valamit? A nő, aki elkísérte, a 28 éves V. Julianna, a háromgyerekes édesanya, akinek az élettársa rakodómunkásként jól keresett a véméndi tsz-nél, mégis állami gondozottként éltek a gyerekeik, tőlük távol. Eközben a terepjárós hasznos vallomást tett. Elmondta, hogy Polgárné, akinek be nem állt a szája, január 29-én nem sokat beszélt, pedig kétszer is fordult vele. Arra is emlékezett, hogy két fejszét is betett a kocsijába. Ezeket lefoglalták a felakasztott asszony lányától, és vizsgálat alá vetették. A nagyobbikon vérnyomokat is sikerült kimutatni.
Az nem volt már kérdés, hogy Polgárt a felesége ölte meg, már csak arra nem tudták a választ, ki segített a holttestét a kútba dobni, ami az idős, gyenge fizikumú gyilkosának aligha sikerült volna egyedül. A nyomozók arra tippeltek, hogy az a fiatal nő lehetett a bűntársa, aki január 25-én „szinte árnyékként” követte. A gyanú pedig erősödött. A nő ugyanis elbújt, amikor elterjedt a faluban, hogy a kútból előkerült az egykori vasutas. A sombereki tanács dolgozója segített a nyomozóknak rátalálni V. Juliannára, akit őrizetbe vették és előzetes letartóztatásba helyeztek annak ellenére, hogy mindent tagadott. Először még azt sem ismerte be, hogy tudja, ki az a Polgárné, akivel többen látták. Később viszont legalább azt bevallotta, hogy elment vele a beugrós éjjeli őrhöz, de kitartott amellett, hogy a gyilkosságban nem vett részt.
Habár Polgár megölésében és kútba dobásában teljességgel ártatlan vagyok, úgy éreztem, hogy mégis gyanúba kerülhetek, és akkor végem – közölte a nő a szaklap szerint.
Elegendő bizonyíték hiányában végül megszüntették ellene az eljárást. A kútban talált áldozat meggyilkolásának részleteit már nem ismerhetjük meg, tettének körülményeiről csak a gyilkos beszélhetett volna, de ő – a titkával együtt – inkább a halálba menekült.
Írta a Magyar Hírlap
