Napjainkban több száz millió háziasított kutya él a világon, amelyek nagy része emberek környezetében, nekik kiszolgáltatva tölti a hétköznapjait. Így felmerül a kérdés, mi lenne velük, ha az emberiség megszűnne létezni, írja az IFLScience.
A közvetlen hatás durva lenne. Azok a kutyafajták, amelyek alapvető szükségleteik, például az élelem, a menedék és az egészségügyi ellátás tekintetében nagyban függenek tőlünk, nem sokáig bírnák. Ez kevesebb mint a kutyák húsz százalékát érintené, később azonban működésbe lépne a természetes szelekció.
Azok a kutyák, amelyekből hiányoznak az olyan alapvető túlélési tulajdonságok, mint az alkalmazkodókészség, a párosodási és vadászati képesség vagy a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, viszonylag gyorsan eltűnnének.
A rendkívül termetes és túl kicsi kutyák szintén megszenvednének, ugyanis a méret befolyásolja a kalóriaszükségletét és a testhőmérséklet szabályozását is. A sterilizált kutyák néhány éven belül kihalnának, révén nem tudják tovább örökíteni a génjeiket.
Szakértők szerint végső soron egy új típusú kutyafaj alakulna ki, amelyet inkább az egészség és az alkalmazkodási képességek határoznának meg, mint az esztétikai jegyek. Mivel a kutyák nem a fajta alapján választanak maguknak társat, olyanokkal is párosodnának, akik teljesen másképp néznek ki, mint ők. Idővel a különböző kutyafajták közti különbségek elhalványulnának, és egy egységes faj alakulna ki.
Ezek a kutyák jellemzően közepes méretűek, kiegyensúlyozott testfelépítésűek, rövid, különböző színű szőrzetűek lennének, felálló fülekkel és farokkal. Az éghajlat miatt azonban előfordulhatnak területi különbségek az állatoknál. Hosszú távon a kutyák visszatérnének a vadon élő kutyafélék életmódjához.
Ezek valószínűleg a jelenlegi vadon élő társaikhoz, például az ausztráliai dingókhoz hasonló szociális és táplálkozási viselkedést alakítanának ki.
Ez magában foglalná a kis családi egységekben való életet, az éves szaporodási időszakhoz való visszatérést, és a társas vadászatot. Ez az átállás bizonyos fajták, különösen a pásztorkutyák és a vadonban élők esetében könnyebben megvalósítható lenne.
Jessica Pierce és Marc Bekoff A Dog’s World című könyvükben azt a gondolatot vetették fel, hogy kutyákat fel kell készíteni az ember nélküli jövőre. Éppen ezért arra bátorítanak mindenkit, hogy adjanak nagyobb önállóságot a kutyáknak: ez lehet olyan egyszerű dolog is, hogy hagyjuk őket irányt választani és szabadon szaglászni, de akár a póráz nélküli, erdősebb területen történő sétáltatás is.
Írta a Magyar Hírlap
