Az európai kontinens Napóleon uralma alatt állt, a kontinensen zajló háborúk hatása kiterjedt az egész világra. Az 1812-es oroszországi hadjárat kudarca után Napóleon hatalma meggyengült, és az európai hatalmak egyre erősebben léptek fel ellene. Az év folyamán a lipcsei csata döntő győzelmet hozott a koalíciós erőknek, ami jelentős változást idézett elő a politikai térképen.
Az európai geopolitikai helyzetben a bécsi kongresszusnak is kiemelkedő szerepe volt.
Az 1814–1815 között zajló kongresszus célja az volt, hogy újra megszervezze Európa politikai térképét a háborús káosz után. A kongresszus eredményeként született meg a bécsi kongresszusi rendszer, amely az európai hatalmak közötti egyensúly elvét helyezte előtérbe, és hosszú ideig meghatározta a kontinens politikai stabilitását.
A világ más részein is zajlottak fontos események 1813-ban.
Az Amerikai Egyesült Államok háborúba keveredett az Egyesült Királysággal, amely a 1812 és 1815 közötti időszakban zajló háborúban csúcsosodott ki. A háború eredményeként kialakult a status quo ante bellum, vagyis a háború előtti állapot, és az USA függetlenségét véglegesen elismerték. Ázsia és Afrika területén is érezhető volt a változás szelleme. Az európai gyarmatosító hatalmak fokozatosan növelték befolyásukat és terjeszkedtek a távoli kontinenseken. Az 1813-as év ebből a szempontból is a geopolitikai átrendeződés időszaka volt.
Az európai kontinens egyensúlya megváltozott, az új világrend kialakításában pedig az európai hatalmak kulcsszerepet játszottak. A bécsi kongresszus és a háborús események egyaránt meghatározták a korszakot, és azok hatása a következő évtizedekre kiterjedt.
Ebben az időszakban Klemens Wenzel von Metternich, a bécsi kongresszus egyik főszereplője és az osztrák diplomácia kiválósága próbált egyensúlyozni az európai politikai térben. Metternich ügyesen manőverező diplomata volt, számos alkalommal próbálta meggyőzni Napóleont, hogy változtassa meg politikáját, és talán egy kiegyezés felé mozduljon el.
Azonban a nehézségek és a szövetségesek elvesztése miatt Napóleon hajthatatlan maradt.
A bécsi kongresszus idején Metternich először is azt javasolta Napóleonnak, hogy vegye figyelembe az európai monarchiák és a népek érdekeit, és keressen kiutat a folyamatos háborúból. A diplomáciai párbeszéd során Metternich hangsúlyozta azon események súlyát, amelyek jelentősen meggyengítették Napóleon pozícióját. Az oroszországi vereség, valamint a német és az osztrák területeken elszenvedett veszteségek arra ösztönözte Metternichet, hogy Napóleont a pragmatizmus és a béke irányába terelje. Az osztrák államférfi hangsúlyozta az elkerülhetetlen következményeket, amelyekkel egy további háború járna.
Metternich a diplomácia eszközével próbálta elősegíteni a békekötést és az európai stabilitás helyreállítását.
Az osztrák diplomata rámutatott azokra a területekre, ahol az együttműködés előnyös lehet mindkét fél számára. Napóleon és Metternich végül a drezdai Marcolini-palotában 1813. június 26-án találkozott. A javaslatok között szerepelt a határok rendezése, kereskedelmi megállapodások és az európai politikai rendszer átalakítására vonatkozó elképzelések. Azt kérte a császártól, hogy hagyjon fel a hódító háborúival, ne avatkozzon más országok belügyeibe, vonuljon vissza Franciaország régi határain belülre, és Franciaország belügyeire, problémáira összpontosítson a jövőben. Cserébe felajánlotta, hogy Napóleon francia császár maradhat.
Napóleon elutasította az ajánlatot. Mekkorát tévedett!
Azt hitte, képes lesz a meghódított területek ellenőrzését fenntartani, hogy a csatatéren le tudja győzni az ellenséges seregeket, és át tudja örökíteni hatalmát fiának, II. Napóleonnak.
Metternich, annak ellenére, hogy élesen kritizálta Napóleont és hadvezetését, mindvégig reménykedett abban, hogy a béke felé terelheti a francia császárt. Ugyanakkor azonban az események súlyos fordulatai és a bécsi kongresszuson kialakult végletes véleménykülönbségek miatt ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Vajon az események hogyan alakultak volna, ha Napóleon elfogadja az ajánlatot?
A béke megkötése nem csupán azonnali hatással lett volna a korabeli politikai egyensúlyra, hanem hosszú távú következményekkel is járt volna. Az a döntés, hogy elkerüli a további háborúkat, radikálisan megváltoztatta volna Európa sorsát. Az első és legnyilvánvalóbb következmény, hogy a Napóleon által vezetett Francia Birodalom megtartja területeit és politikai befolyását. Ez az új békés állapot a kontinensen véget vet a további háborús pusztításnak. Az európai nemzetek közötti kapcsolatok újra a fejlődés és a gazdasági stabilitás irányába indulnak el.
Ezen túlmenően egy békeszerződés elfogadása a francia birodalom megmaradt területén is kedvező hatásokat fejtette volna ki. A háborús erőfeszítéseket felváltja a gazdasági és társadalmi fejlődés, amely az emberek életminőségének javulását eredményezi. Az infrastruktúra fejlesztése, az oktatás és a gazdasági növekedés elősegítése mind olyan tényezők lettek volna, amelyek a Napóleoni Franciaország belső stabilitását erősítik.
Azonban a béke elfogadásával egyidejűleg az európai politikai térkép is átalakult volna.
A régióban levő más hatalmak, különösen az Egyesült Királyság és Oroszország elveszítették volna a a lehetőségüket arra, hogy Napóleon ellen szövetkezzenek. A politikai egyensúly átalakulása hosszú távú következményekkel járt volna, és valószínűleg más konfliktusok keletkeznek.
A történelem ilyen „mi lett volna, ha” pillanatai mindig izgalmasak és spekulatívak.
Napóleon döntése 1813-ban, hogy elfogadja vagy elutasítsa Metternich békeajánlatát, komolyan befolyásolta volna Európa jövőjét. Bár a történelem azt mutatja, hogy a császár a békekötés ellen döntött, egy ilyen elképzelt forgatókönyv segít megérteni, milyen mértékben formálta volna át a kontinens sorsát egy ilyen megbékélés.
Mindezek a lehetőségek azonban utólagosan, történelmi retrospektív keretben válnak láthatóvá. Napóleon, a hadvezér és politikus a saját korában komplex kihívásokkal nézett szembe, és a múltbeli események másféle értelmezése nehézkes feladat. Az 1814-es bukásához vezető út több tényező kifinomult összességéből adódott, és azoknak a változásoknak a megértése, amelyekkel elkerülhette volna a tragédiát, ma is tanulságokat hordoznak a történészek és politikai vezetők számára egyaránt.
Írta a Magyar Hírlap
