Kanadai kutatók összefüggést találtak a nőknél a szokottnál tovább tartó ösztrogénhormon-bevitel és az agyi betegségek kisebb kockázata között.
A menopauza a nők életének egyik viszonylag késői szakasza, amikor a petefészkek már nem termelnek petesejteket, és ennek következtében drámaian csökken többek között az ösztrogén és a progeszteron hormon szintje. Ez viszont számos fizikailag érezhető kellemetlenséggel jár, ráadásul – mint korábban már kimutatták – megnő az agyi érrendszeri megbetegedések aránya. Az pedig továbbra is kérdéses, hogy vajon kiterjeszti-e a hormonális védelmet a menopauza utánra is a menopauza előtti hormonpótlás.
A kanadai Sherbrooke Egyetem kutatói e kérdés nyomába eredtek. Vizsgálataikba 9000 posztmenopauzás (ez a változókor utolsó szakasza) nőt vontak be, akiknek 64 év volt az átlagkoruk, és a vizsgálat kezdetén nem volt agyi betegségük. A reproduktív egészséggel kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk (első menstruáció ideje, menopauza kezdete, terhességek száma, orális fogamzásgátlók használata, hormonterápia). Agyi vizsgálatokat is végeztek náluk, hogy agyi kisérbetegségeket keressenek az agy fehérállományának sérülésére utaló fehérállomány-hiperintenzitás becslésével.
A kutatók úgy számították ki az élethosszig tartó hormonbevitelt, hogy összeadták a résztvevők terhes éveinek számát a reproduktív életük időtartamával, ami az első menstruációtól a menopauzáig eltelt évek számát jelenti. Az átlagos élethosszig tartó hormonexpozíció 40 év volt.
Az olyan tényezőkhöz való igazítás után, mint az életkor, a magas vérnyomás és a dohányzás, azt találták, hogy azoknál a résztvevőknek, akiknek az életük során magasabb volt a hormonexpozíciója, alacsonyabb volt a fehérállomány hiperintenzitása.
„Tanulmányunk rávilágít a szaporodástörténet kritikus szerepére a női agy alakításában az egész életen át” – mondta a vezető kutató, hozzá téve, hogy eredményeik azt hangsúlyozzák, hogy a reproduktív történetet integrálni kell a posztmenopauzás nők agyi egészségének kezelésébe. A jövőbeli kutatásoknak meg kell vizsgálniuk a jobb hormonterápiák kifejlesztésének módjait.
A Neurology című folyóiratban bemutatott vizsgálatnak azért korlátjai is voltak. Például hogy a reproduktív tényezőkre vonatkozó információkat főként a résztvevők esemény-felidézésének képessége alapján gyűjtötték össze, és elképzelhető, hogy a kísérletbe bevontak nem mindig emlékeztek pontosan. A szakemberek azt is hangsúlyozzák, hogy a tanulmány nem bizonyítja, hogy az alacsonyabb ösztrogénexpozíció agyi kisérbetegséget okoz, csak asszociációt mutat.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
HVG
