Újévkor csillagászati szempontból a Föld egy újabb teljes keringését ünnepeljük meg a Nap körül. Ez az időszak, amelyet egy tropikus évnek neveznek, és körülbelül 365,24 napig tart. A Föld teljes keringése a Nap körül meghatározza a naptári év hosszát, és az újév az az időpont, amikor a naptár kvázi visszaáll, és egy új ciklus kezdődik. Ez az ünnep tehát társadalmi szempontból fontos, csillagászatiból azonban már kevésbé az – ugyanakkor ilyenkor elmerenghetünk, hogy odakint a végtelen Univerzumban, vajon akad-e még egy ilyen bolygó, amely a Földhöz hasonlóan rója az útját, amely ugyanúgy körbetáncolja a saját csillagát, és amelyen akár ugyanígy található élet is.
A Föld-szerű bolygók kutatásával kapcsolatos sikerek a relatív közelmúlt gyümölcsei. A NASA Exoplanet Exploration oldala szerint a tudósok több mint ötezer exobolygót találtak azóta, hogy 1995-ben megerősítették, hogy először bukkantak egy világra, amely egy napszerű csillag körül kering.
A felfedezések több mint fele a NASA Kepler űrteleszkópjához köthető, amely 2009-ben indult el éppen azzal a küldetéssel, hogy meghatározza, mennyire gyakoriak a Föld-szerű bolygók a Tejútrendszerben.
Kérdés persze, hogy mi teszi a Föld-szerű bolygót? Ahhoz, hogy egy planéta hasonlítson szeretett Földünkhöz, elsősorban képesnek kell lennie arra (legalábbis elméletileg), hogy támogassa az élet általunk ismert formáját. Egy ilyen planétának tehát viszonylag kicsinek (és ezért kőzetbolygónak) kell lennie, és a csillagának a lakható vagy másnéven „Goldilocks” zónájában kell keringenie, amelyet nagyjából úgy határoznak meg, mint egy olyan helyet, ahol a víz folyékony formában létezhet az adott világ felszínén. Ahogy a teleszkóptechnológia javul, úgy természetesen más tényezőket is figyelembe kell venni, például a bolygó légköri összetételét és szülőcsillagának aktivitását.
Jelenleg nem ismerünk olyan bolygót, amelyről minden kétséget kizáróan ki lehetne jelenteni, hogy ez a Föld tökéletes mása, de akadnak ígéretes jelöltek. Ezek közül is kiemelkedik a cikk címében is szereplő, Kepler–186f.
A Kepler–186f exobolygót 2014 áprilisában fedezték fel a Kepler űrteleszkóp segítségével. Ez volt az első megerősített, Föld méretű bolygó, amely egy másik csillag lakható zónájában helyezkedik el. A felfedezés akkor komoly előrelépést jelentett az exobolygó-kutatásban, mivel a felfedezés először erősítette meg, hogy az ilyen Föld méretű bolygók más csillagok körüli lakható zónákban is léteznek, ami jelentős előrelépést jelentett a miénkhez hasonló világok kutatásában, tehát lényegében a Kepler-misszió célját tekintve.
Habár a tőlünk 500 fényévnyire, a Cygnus csillagképben található bolygó nagyon hasonlít a Földre, akad pár jelentős eltérés: a csillagát 130 nap alatt megkerülő Kepler-186f ugyan kevesebb, mint tíz százalékkal nagyobb csak a Földnél, de a számítások szerint a bolygónkat érő napenergiának körülbelül az egyharmadának megfelelő energiát kap a saját csillagától. Ez azt jelenti, hogy a csillag fényessége délben a Kepler–186f-en a Földön a Nap körülbelül egy órával a napnyugta előtti intenzitásához hasonlítana.
Az eltérések mellett azért sem tehetünk végleges kijelentést arról, hogy a Kepler–186f valóban egy Föld 2.0-e, mert több ismeretlen tényező is akad vele kapcsolatban: a bolygó pontos tömege, összetétele és sűrűsége egyaránt ismeretlen. A méretéről viszont annyit tehát tudunk, hogy 10 százalékkal nagyobb a Földnél, és a kutatások szerint az ekkora planéták valószínűleg kőzetbolygók. A Föld-szerűség szempontjából ez utóbbi tehát egy újabb pipa.
A NASA Expolanet Exploration oldalán mi magunk is felfedezhetjük ezt a bolygót, méghozzá a felszínt mind atmoszférával, mind anélkül elképzelve – mivel a legutóbbi adatok szerint az atmoszféra összetételéről sem tudunk semmit. Az viszont jól látható, hogy ahhoz, hogy a bolygó felszínén akadjon folyékony víz, ahhoz atmoszférára is szükség van – ezzel együtt pedig akár valamiféle élet is elképzelhető a bolygón. A Kepler–186f tanulmányozása természetesen jelenleg is folyamatban van.
Ha tehát a Föld ikertesóját keressük, akkor a Kepler–186f a jelenlegi legígéretesebb jelölt, de ezen kívül is számos exobolygó rendelkezik a Földhöz hasonló tulajdonságokkal. Ezek közé tartozik a Gliese 667Cc, amely 22 fényévre helyezkedik el tőlünk, és egy vörös törpe csillag körül kering; a Kepler–22b, egy „szuperföld” 600 fényévnyi távolságra; és a Kepler–69c, amely 70 százalékkal nagyobb a Földnél, és Vénusz-szerű pályán kering a csillaga körül.
További említésre méltó példa még a Kepler–62f, amelyen talán óceánok, így lakható zónák is akadhatnak, valamint a Kepler–442b, amely akár komolyabb bioszférát is támogathat.
Az olyan újabb felfedezések, mint a Kepler–452b, Kepler–1649c, Proxima Centauri b és TRAPPIST–1e, tovább bővítik azon bolygók listáját, amelyeken akár a Földhöz hasonló körülmények találhatóak.
Ahogy pedig a teleszkópjaink fejlődnek, úgy találunk majd jó eséllyel újabb jelölteket, illetve tudunk meg többet az eddigiekről.
Írta a Magyar Hírlap
