Trombózisról akkor beszélünk, ha egy vérrög (más néven trombus) elzárja egy eret, és ezzel akadályozza a vér áramlását a keringési rendszerben. A vérrög okozta érelzáródásnak, vagyis a trombózisnak két fajtája van: az egyik esetben a vérrög vénában (tehát az elhasznált vért a szívbe visszaszállító érhálózat egy pontján), míg a másik esetben valahol az artériákban (tehát a friss vért a szervezetbe szállító érhálózat egy pontján) alakul ki. Az artériás vérrögök blokkolhatják a szív és az agy véráramlását, szívrohamot vagy szélütést idézve elő. Ha a vérrög vénában alakul ki, mélyvénás trombózis vagy tüdőembólia alakulhat ki – foglalta össze Blaskó György professzor, a Trombózis és Hematológiai Központ rendelésvezető főorvosa, trombózisspecialista.
Vérrögök mindannyiunk ereiben keletkeznek és fontos funkciójuk van: ezek azok a „tömítések”, amelyeket vérképző rendszerünk hoz létre akkor, amikor megsérülünk, hogy megóvjon a túlzott vérveszteségtől. Ha már nincs szükség rájuk, szervezetünk legtöbbször lebontja ezeket a vérrögöket. Olykor azonban előfordul, hogy egy-egy nem oldódik fel a sérülést követően. Az ilyen vérrögöket nevezzük trombusnak, és ezek azok, amelyek problémát okozhatnak.
Az artériás vérrögök a vérképzőrendszer (a csontvelő) által termelt vérlemezkékből, más néven trombocitákból állnak. Amikor testünket bárhol sérülés éri, az adott területen a vérlemezkék összecsapódnak, és olyan vegyi anyagokat szabadítanak fel, amelyek további trombocitákat csapnak össze. Így alakul ki a „dugó”, és közben olyan anyagok szabadulnak ki belőlük, amelyek az alvadási rendszert aktiválják. Ez a folyamat lezárja a sebet vagy az eret, megelőzve a jelentősebb vérvesztést.
Amikor a vérképzés jól működik, a vérben a trombocitaszám 150-400 milliárd között mozog literenként (G/l). A trombocitaszint ellenőrzése a rutin nagy laborvizsgálatok, tehát a vérkép része. (Ahol a laborleleten nem trombocitaként szerepel, ott a THR értékét kell nézni.) A normálistól eltérő trombocitaszámot a leleten csillaggal jelölik, és mindenképpen szakorvosi konzultációt igényel, mert véralvadási zavart jelezhet.
Miért baj, ha magas a trombocitaszám?
A fokozott vérrögképződés és így a trombózis szempontjából a megemelkedett trombocitaszám bír jelentőséggel. Ez 450 G/l feletti mennyiséget jelent. Ez esetben a vérlemezkék sérülés nélkül is hajlamosak lehetnek összetapadni, rögösödni, majd eltömíteni az ereket. A vérrögök nemcsak a végtagokban okozhatnak mélyvénás trombózist vagy tüdőembóliát, vérrög képződhet az agyban (stroke), a koszorúerekben (szívinfarktus), a belső szervekben, például a májban, a gyomor-bélrendszerben is. Az emelkedett trombocitaszám ugyanakkor más betegségekre is utalhat: vérszegénységre, gyulladásokra, bizonyos daganattípusokra és csontvelő-túlműködést jelző úgynevezett mieloproliferatív betegségekre. Mindegyik esetben fontos a kivizsgálás és szükség esetén a kezelés, mert ezzel elkerülhetők a súlyos szövődmények.
A magas trombocitaszám – szakszóval trombocitémia vagy trombocitózis – bizonyos típusai 50-60 éves korban gyakoribbak, és elsősorban a nőknél jelentkeznek. De egy csonttörés, nagyobb operáció, hormonális fogamzásgátlók szedése vagy a terhesség a fiatalabbak körében is megemelheti a trombocitaszámot, fokozva a trombózis rizikóját. Főként, ha örökletes trombózishajlam is van a háttérben. Ezért Blaskó György professzor szerint azoknál, akik közeli hozzátartozói között előfordult már trombózis, indokolt célzott laboratóriumi vizsgálatot végezni.
Amikor a csontvelő nem megfelelő módon termeli a vérlemezkéket, annak lehet genetikai mutáció is az oka (például úgynevezett JAK2-mutáció). Sok egyéb ok is meghúzódhat a háttérben, egyebek mellett vashiány, fertőzés, gyulladás, egyéb betegség, de gyógyszermellékhatás is. Jó hír, hogy a legtöbb esetben az okok megszüntethetők, kezelhetők és ezzel a trombózis kockázata jelentősen csökkenthető.
Írta a Magyar Hírlap
