Robert Williams amerikai csillagász 1994-ben be akarta bizonyítani, hogy a Hubble űrteleszkóp messzebbre lát el, mint a földi társai.
A fényképezéshez nem árt, ha van némi fény. Ha kevés, akkor növelni kell az expozíció idejét – persze van más lehetőség is, de az egyszerűség kedvéért ezt most zárjuk ki –, így a kevesebb fényből hosszabb ideig tudja begyűjteni a fényképezőgép szenzora.
Hogy milyen hosszú ez az expozíciós idő, az nagyban függ attól, hogy mi a megörökítendő téma. Tudta ezt Robert Williams csillagász is, aki 1994-ben az amerikai Űrteleszkóp Tudományos Intézet igazgatójaként úgy döntött, 100 órán át exponál – a Hubble űrteleszkóppal.
Amikor az eszközt 1990-ben útnak indították, még nem lehetett pontosan tudni, hogy mire lesz képes. Mielőtt bekapcsolták volna, a csillagászok a földi teleszkópokkal szerzett ismeretek alapján megpróbálták elemezni, hogy milyen objektumokat lesz képes látni a Hubble.
John Bahcall csillagász egyik tanulmányában azt írta, a teleszkóp nem tud olyan távoli galaxisokat meglátni, amelyeket még nem láttunk a földi teleszkópokkal.
[embedded content]
Ebből indult ki Williams is, aki úgy vélte, a Hubble többre képes ennél. Mivel ő rendelkezett az űrtávcső idejének 10 százalékával, 1994 májusában és júniusában úgy döntött, hogy tovább teszteli a szerkezet képességeit. Emiatt hosszú expozíciós időre állította az űrteleszkópot, majd a világűr sötétje felé irányította azt.
Williams nem tudta pontosan, hogy mit fog majd látni a teleszkóp. Szerinte az egész kísérlet olyan volt, mint amikor a Földön lefúrunk a talajba, hogy mintát vegyünk belőle, és elemezzük, mi van a lábunk alatt. Csak ebben az esetben a mintát az univerzumból akarta venni – idézi fel az IFLScience.
A vizsgálathoz ki kellett zárni minden olyan terültet, ahol a fény tönkre tudta volna tenni az expozíciót – legyen szó a Nap fényéről, a Holdról, vagy egy, a Hubble előtt lévő másik csillagról. Végül egy apró területre irányította az űrtávcsövet a Nagy Medve csillagkép közelében.
Az eredményt ma már ismerjük: a terület természetesen nem volt üres, helyette rengeteg galaxist láthattak a tudósok. Az elkészült kép az addigi legtávolabbi volt, ami az univerzumról készülhetett, és olyan objektumokat is tartalmazott, amiket a földi teleszkópok addig nem láttak.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
HVG
