Czuppon Réka
2024. február 4. vasárnap. 6:45
A gyermekhalandóság okai közt régen az élenjáró torokgyík (diftéria) volt, ami ellen a katolikus és görög vallású anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermekeket akiknek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a Balázs-áldást adta.
Ez a hagyomány több évszázada megmaradt, a pap az áldáskor azt mondja: „Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására őrizzen meg téged Isten a torokbajtól és minden más betegségtől. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”
A Balázsolás lényegét kiválóan fogalmazta meg a költő Pilinszky János: „Február 3-án van Szent Balázs ünnepe. Sokaknak már csak gyermekkori emlékük van róla, mert ugyan – mondja a kételkedés – megvédhet-e valakit a toroknyavalyától a kétkarú gyertya fényében osztott áldás? S kik így gondolkodnak anélkül, hogy érzéseiket közelebbről megfogalmaznák, leginkább a babonák vagy legjobb esetben a „ránk ragadt szokások” közé sorolják…
De vajon babonás-e a hívő, vagy csak egyszerű szokásnak tesz eleget, aki ezen a napon az oltár elé járul, s a hajdani szent püspök mennyei közbenjárásáért könyörög az arcába világító gyertyafényben?
Aki hívő a Balázs-gyertyák fényébe térdepel, még ha arra kérné is Szent Balázs közbenjárását, szíve legmélyén, legvégül mégse a „közvetlen csodára” számít. Annál szinte többet és mélyebbet remél: a szent közbenjárását Istennél. Legvégül tehát Istenre bízza kérését magát is. Igen, aki a Balázs-áldást magára veszi, Isten végső irgalmába vetett bizalmának adja tanújelét. Nem szokás és nem is babona, hanem Isten irgalmába vetett végső, s nagyon is felnőtt bizalmunk megvallására szép alkalom hát a szent ünnepén az oltár elé térdelnünk”.
Az elbeszélések szerint Szent Balázs örmény volt, a kisázsiai Szebaszté püspöke. Számos csodája ismeretes. Egy nap egy rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálka eltűnt a torkából. A legenda szerint más alkalommal egy asszonynak visszaadta a disznóját, melyet egy farkas rabolt el. Az asszony hálából gyertyát adott neki és „kóstolót” a disznó húsából. A szent püspök az üldöztetések idején egy hegyi barlangban húzódott meg, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. A római helytartó azonban ott sem hagyta békén a remete püspököt, s oroszlánokból, medvékből, farkasokból álló testőrsége sem menthette meg, 316 táján végezték ki.
Halálához is kapcsolódnak legendák. Miután elfogták, megkorbácsolták és börtönbe vetették. Itt is rengeteg csodát tett, sokakat megtérített. Szent Balázst vízbe fojtás általi halálra ítélték. A történet szerint, amikor kiért annak a tónak a partjára, ahol meg akarták ölni, egy gyors áldást adott a tóra, majd vízen járva elment a tó közepéig. Onnan visszanézett és arra kérte az őt elítélőket, hogy a saját isteneikbe vetett hitük segítségével ők is kövessék őt a vízen járva. A legenda szerint 65 férfi ment utána, de mind belefulladtak a tóba. Ezt követően végül lefejezés általi halállal vették el életét.
Számos népszokás is fűződik a Balázs-áldáshoz, például Apátfalván a templomban „megbalázsoltak” megsimogatják az otthon maradottak torkát, hogy azoknak se fájjon. Hercegszántón szokás volt, hogy az asszonyok Balázs napján gyermekeik nyakába több színes, összesodrott szálat kötöttek, és azt a szentelt gyertya viaszával is megdörzsölték. Torokgyík ellen viselték egészen az első tavaszi égzengésig, (mennydörgésig). Amikor azt meghallották, a gyermekek meghemperegtek a fűben, leszakították az összesodort szálakat, és már nem hordták tovább.
Írta a Magyar Hírlap
