Jézus Krisztus szerelmi vallomását jelenti a karácsony és a húsvét is – mondta a Metropolnak Böjte Csaba arra a kérdésre, mit jelent számára a húsvét. A ferences rendi szerzetes ezt a feltámadott Jézus első üzenetével példázta: „»Mária Magdolna, kicsi szívem, szólj a többieknek, hogy találkozunk a galileai tenger partján. Folytatjuk ott, ahol abbahagytuk«. Olyan gyönyörű, hogy a nagy Isten képes akár a Nagypénteket is megbocsátani. Ezt nekünk is meg kell tanulnunk” –hívta fel a figyelmet az atya, aki nemrégen jött haza Kárpátaljáról.
Böjte atya sokat utazott a gyerekekkel a nagyhéten, a Boli-barlangnál is jártak, illetve számos településen, ahol közös imádságokat tartottak.
„Próbáltuk közösen megérteni: annak ellenére, hogy Jézus nagycsütörtökön és nagypénteken annyi nehézségen ment keresztül, mégsem borult ki. Nem kezdett veszekedni senkivel. Feltámadása után sem mondta, hogy: »na gyertek, rúgjuk szét Heródes portáját«. Hanem megőrizte lelke nyugalmát. Fontos ez, hiszen ezek az árva gyerekek is sok mindenen keresztülmentek, ezért meg kell tanulniuk uralkodni önmagukon. Ebben lámpás a mi urunk, Jézus Krisztus, aki azt mutatta meg, hogy ugyan van baj a világon, de vegyük vállunkra a keresztet, segítsünk egymáson, és akkor lesz biztosan szebb a világ!” – hangsúlyozta a ferences rendi szerzetes, aki a napokban tért haza kárpátaljai látogatásáról.
Magyar pedagógusok meghívására tartott előadást Kárpátalján Csaba testvér, aki ezt követően több településre ellátogatott. A magyar konzulátus szervezte útját, ennek köszönhetően sokat látott és rengeteg információt gyűjtött az út során. Fontolgatja ugyanis, hogy Kárpátalján is létesít majd árvaházat. Amit látott, szívfájdító volt.
„Sajnos, minden városban ott vannak a katonatemetők, már messziről látszódnak a sírok mellett lévő zászlók és virágok, közelebbre menve pedig a síró özvegyek és árván maradt gyerekek. A kicsik gyakran kiviszik a kedvenc játékaikat, plüssmackókat és édesapjuk sírjára helyezik őket. Szívfájdító. A sírokon lévő képekkel szintén nagyon nehéz szembenézni, hiszen olyan fiatalemberek mosolyognak róluk, akik bajtársiasságból mentek, vagy gyakran kényszer hatására, katonának. Olyan arcú emberek, akikkel bármikor leülnék meginni egy kávét, de nem lehet, mert meghaltak” –mesélte Böjte atya, aki hozzátette: „Senki nem tudja, hány ember halt meg eddig, de több százezer férfiról beszélnek. Mindannyian imádkozzunk az áldott békéért, ennél fontosabb semmi sincs!”
Az atya szerint nagyon sok férfit elvittek a frontra, akiket pedig nem, azok bujkálnak vagy már elmenekültek a kényszersorozás elől.
„Volt olyan falu, amelyet korábban körbevettek a katonák és 60 férfit összefogdostak. A mezőre is utánuk mentek, még az ágy alól is kirángatták őket. A falubeliek sokkos állapotba kerültek, mindenki sírt. Ez egy szörnyű dolog. Kárpátalján a háború nem a helyi kis közösségnek az érdeke, hanem a nagypolitikáé. Emberileg nézve, a helyiek nem bíznak abban, hogy ebből ukrán győzelem lesz, ennek ellenére a békéért nem szabad hivatalosan imádkozniuk, csak a győzelemért. Ez nagyon megrázó!” – mondta Böjte Csaba, aki húsvéti üzenetét a tapasztaltakhoz igazította: „Azt gondolom sokkal alázatosabbnak, türelmesebbnek, nyugodtabbnak és bölcsebbnek kellene lennünk. A szolgáló szeretet útján kell menni, nem pedig a hatalom után kell koslatni. Nem az a fontos, ki tud a másiknak parancsolni és nem olyan kincseket kell gyűjteni, amit a rozsda szétrág, hanem a jó cselekedetek kincseit. Jézus Krisztus a világ minden problémájára megfelelő választ adott, csak ezt vegyük komolyan és éljük meg. Ezért is nagyon fontos a húsvét, mert ez vár mindannyiunkra. Vagy betegágyból vagy másképp, de mindenkinek fel kell mennie a maga golgotájára. Biztos, hogy mindannyiunk mellett lesznek, akik »feszítsd meg«-et kiáltanak, verőlegények vagy siratóasszonyok, de adja Isten, legyenek mellettünk vigasztaló, bátorító Veronikák és segítő, jóságos Simonok is. Mindezért tehát, ne háborúzzunk, hanem szeretetben fogjunk össze és egymást bátorítva, vigasztalva, örömteli húsvéti ünnepet kívánva éljük az életünket” – intett Böjte Csaba atya.
Írta a Magyar Hírlap