Bár sokan vizionálták, hogy ez lehet az első világbajnokság, ahonnan a magyar úszócsapat érem nélkül tér haza, a sorozat Milák Kristóf távollétében sem szakad meg – Kós Hubert ugyanis esélyt sem adott annak, hogy ez megtörténjék. Tökéletesen felépített úszással, a magyar csúcsból több mint egy másodpercet faragva lett világbajnok 200 háton.
„Kristóf, gyere vissza! Látod, volt úszócsapat nélküled is, meg lesz is, amelyik érmet tud vinni egy világbajnokságról, de veled sokkal többek lennénk” – Kós Hubert sok egyéb mellett ezt is fontosnak tartotta elmondani rádiónak, meg kamerába, miután világbajnokként jött ki a medencéből a 200 hát döntőjét követően, míg Kovács Benedek ötödikként ért a falhoz.
A Bob Bowman keze alatt Arizonában fél év leforgása Európa-klasszisból világklasszissá érett ifjú oktatta a 200 hát mezőnyét – féltávig utazott a mezőnnyel, aztán a harmadik hosszon erősített, így az utolsóra elsőként fordult. Bár az olimpiai bajnok Ryan Murphy fordulója jóval erőteljesebb, amint a hátúszásra váltottak, Hubi ellibegett tőle, pillanatnyi kétséget sem hagyva afelől, hogy itt és most ő a legjobb ezen a távon. Az ideje is elképesztő: 1:54.14 – azaz 1.8 másodpercet zúzott le a saját addigi legjobbjából, és csaknem másféllel javította meg Bernek Péter hat éve fennálló országos csúcsát.
„Ez Bob titka – közölte Hubi. – Fantasztikus tudása van, és emellett még az számít igazán, hogy olyan társakkal úszom egy csapatban, mint Leon (Marchand), Chase (Kalisz) vagy Regan (Smith). Ilyen társakkal edzeni egy ilyen edző keze alatt – ennél nem történhetett volna jobb velem. Amikor kimentem, 1:57-es hátúszó voltam, de két éve még 2:01-es, most meg 1:54-nél tartok, és egy aranyérem van a nyakamban. És ha arra gondolok, hogy mindezt fél év alatt sikerült elérnünk, az olimpiáig pedig egy teljes évet készülhetek ott, akkor máris érezheti bárki, hogy Párizsra milyen reményekkel és esélyekkel megyek majd.”
Újdonsült aranyérmesünk őszintén beszélt arról is, hogy bár a 200 vegyes Európa-bajnokaként érkezett Arizonába, hetek alatt eldőlt, hogy inkább a 200 hátra kezdenek fókuszálni. „Bob feltette a kérdést: miben hiszel inkább, hogy megelőzöd Leont kettővegyesen, vagy Murphyt kétszáz háton. Hát, látva a Leonban meglévő potenciált, a válasz nem lehetett kétséges, aztán az első márciusi versenyen sikerült 55.9-et jönnöm, új egyéni csúcsot, és ott végképp eldőlt a kérdés.”
Bár háton az amerikaiak dominálnak – az eddigi 19 vb-n 11-szer nyerték meg ezt a számot, Murphy pedig címvédőként sétált ki a medencepartra, ezúttal a riói bajnoknak esélye sem lehetett. Hubi pedig nem izgulta el a versenyt, mint mondta, ebben is rengeteget fejlődött odakint. Egyvalami hiányzott neki: Kovács Benedek a dobogóról. Beni próbált jönni, de ahogy utóbb ecsetelte: „későn indítottam a hajrát, még tíz méter kellett volna, és akkor talán a bronz is meglehetett volna, de így sem vagyok elégedetlen: ötödik lettem egy világbajnokságon, megint új egyéni csúcsot úsztam, és azt is tudom, min kell még javítani, hogy még jobb legyen.”
Sajnos, kétszáz háton középdöntőző lányaink feleennyi sikerrel sem jártak: Szabó-Feltóthy Eszter 16 századdal maradt le a fináléról (9. lett), míg Burián Kata könnyek között vette tudomásul, hogy nem jutott előrébb a 14. helynél: „Pedig mindent ugyanúgy csinálok, mint négy-öt éve, az edzéseket, az étkezést, és valamiért mégsem megy. Legalábbis itt, Távol-Keleten nem, itt már harmadszorra állok fejre.” Eszter élete első világbajnokságán szerepelt, és úgy érzi, nem vallott szégyent: „Egyéni csúcs megvan, a döntő nem sokon múlott, de én így is elégedett vagyok” – összegzett tömören.
Annál nagyobb dráma történt férfi 50 gyorson, amelyre szintén éremesélyként tekintettünk Szabó Szebasztián idei eredményei alapján, amire csak ráerősített, hogy itt az előfutamból a második idővel lépett tovább. Csakhogy a középdöntőben elkövette a létező legbanálisabb hibát: s rajt után vízbeérve az ilyenkor összekulcsolva tartott kezei és karjai hirtelen szétnyíltak, sokszorosára növelve az ellenállást. Ez egyik távon sem kompenzálható könnyen, 50 gyorson viszont akkor és ott vége a versenyednek – akárcsak Szebi esetében, aki a 4-es pályán ért be utolsóként. „Ezt nem hiszem el, hogy velem ez megtörténik, és pont itt” – dühöngött a nagyember, akit még sohasem láttunk ennyire elkeseredettnek…
