2023. december 11. hétfő. 10:1
Az ország főterén, a Parlament előtt felállított pompázatos óriási fenyő üde illata, zöldellő csillogása ünnepi hangulatba ringatja az embert. Karácsony misztériumának közeledte pedig befogadóvá varázsolhat a csodák jelenségére. Mert vannak csodák. E tényt nem bizonyítani kell, csupán hinni kell benne. Márai Sándor megfogalmazásában: „…azért van az ünnep, mert csodák nélkül nem lehet élni.”
A csodák birodalmába tartozik például, hogy az Európai Bizottság jóváhagyta a közös keretből amúgy nekünk járó egymilliárd eurónyi előleg kifizetését. És megvan az esély további tízmilliárd eurónyi befagyasztott forrás még karácsony előtti feloldására is. De itt nem ám a betlehemi három királyokéhoz hasonló valamiféle ajándékozásról van szó, hanem idegőrlő kemény politikai alkuk részeredményéről. Ebbe a tárgyalóasztaloknál zajló fogcsikorgató szkanderezésbe egyszerű polgárként mi most csupán a konzultációs kérdőív kitöltésével szállhatunk be, ami advent idején önmagában jó érzés lehet.
Amennyiben József Attilától elfogadjuk, hogy a három királyok mégiscsak mi magunk vagyunk, módunkban áll megajándékozni magunkat gondolataink pozitívra hangolásával. Rögvest szebbnek látjuk a világot, bizonyságaként, hogy a csodák bennünk rejlenek. És mivel minden az agyban dől el, a dolgok derűs szemlélete – mint a jóízű nevetés – könnyen átragadhat a környezetünkre is. Csoda, de mégis valóság lehet, ha teszem azt az állandó elégedetlenkedő, mindenben a rosszat szimatoló ismerősünk egyik-másikát sikerül legalább az ünnepek táján átcsábítani a naposabb oldalra.
Nem könnyű feladat, mert a világot sötét szemüveggel szemlélő megrögzött energiavámpíroknak jellemző az észjárására, hogy a jóléti államok egy-egy eredményét kiragadva összevessék az itthoni állapotokkal, ezzel hergelve magukat a kormány szidalmazására, holott színes a paletta, a hazai viszonyok dicséretére is ezernyi összehasonlító adatot találhatnának. Ki hinné például, hogy az életszínvonalban, technológiai fejlődésben fényévekkel előttünk járó Japánban a demográfiai hanyatlás következtében ma több felnőtt-, mint csecsemőpelenka fogy. Az iskolákat pedig százával alakítják át öregek otthonává. A kelet-ázsiai országban hiánycikk a gyerek, ugyanis csupán 1,2, amíg nálunk a több ország által mintának tekintett családpolitika eredményeként jelenleg 1,6 a termékenységi ráta. (Persze igaz, mi is messze vagyunk még a 2,1-es, családonként legalább 3 gyermek ideális mutatótól, és a várható élettartam is alacsonyabb a japánokénál, de a tendencia biztató.)
A hétköznapi nagyobb és apróbb csodákból táplálkozó kellemes életérzés egyik kulcsa a régi intelem megfogadása: „Tartsd magad távol a hülyéktől!” Igen ám, csakhogy a véleménybuborékból kitekintve a hülyék mindig odaát vannak, így pedig, főként a sértődött baloldal jóvoltából a társasági beszélgetések érdemi viták helyett rendszerint sértegető vetélkedővé laposodnak. Az ellenzéki parlamenti pártok felszólalásai pedig arra a filmbeli paródiára hajaznak, ahol a hegyi szerpentinen kanyargó, látássérült kirándulókkal teli busz utasai az öklüket rázzák, és habzó szájjal követelik a gyűlölt sofőr azonnali lecserélését.
A szorult helyzetben vergődő ellenzéknek vigasz lehet, hogy minden nehézség magában hordozza a lelki fejlődés lehetőségét. A lélek pedig abból táplálkozik aminek örülni tud. Az egész országnak öröm lehetne, ha például az árnyékkormány tagjai az ünnepek áhítatában maguk is átéreznék, hogy jónak lenni jó. Csodák csodájára szent karácsony csillagfényes éjjelén a Karmelita kolostor előtti kordonnál felsorakozva, kórust alkotva elénekelnék a Mennyből az angyalt. Úgy hírlik, Kálmán Olgáénál már csak Dobrev Klára asszony hangja csilingel tisztábban.
A szerző újságíró
Írta a Magyar Hírlap
