LMA
2024. április 28. vasárnap. 12:01
Frissítve: 2024. április 28. 12:13
Félelmetes fegyver a hiperszónikus rakéta. S valójában egyre megy, hogy éppen melyik állam kísérletezi ki és gyártja, ugyanis közös pontjuk, hogy az ellenük való védekezés – ha nem is lehetetlen, de – elképesztően nehéz. A kis esélyű „lelőhetőség” egyik oka a szédítő gyorsaság. Az újabban a hírekben sokat szereplő orosz Kinzsal, azaz hivatalos nevén Х–47М2 Кинжал rakéta például akár a hangsebesség hat-tízszeresét is elérheti. Ez annyit tesz, hogy „nyélgázon” közelítéssel 12 200 kilométert tesz meg egy óra alatt. Igaz, a hatótávolsága ehhez képest csekélyebb, mert legfeljebb csak kétezer kilométerre képes önerőből eljutni.
A légi járművek – legyenek azok bármilyenek – elleni védekezés fő eszköze, ha tetszik alapja a lokátor. A radarból érkező elektronikus jelek nyomán döntik el az emberek – vagy újabban már szinte csak a gépek –, hogy milyen ellentevékenységre van szükség a közeledő ellenséges tárgy semlegesítéséhez, elfogásához. A legmodernebb amerikai és nyugati eszközök reakcióideje nyolc-tíz másodperc körül mozog – ám ha utánaszámolunk, akkor hamar kiderül, hogy egy, a hangsebesség többszörösével száguldó drón és/vagy rakéta ennyi idő leforgása alatt akár tizenöt-húsz kilométert is megtesz.
További nehezítő tényező, hogy az ilyen mértékű rohanás során az adott tárgy előtt az elképesztő nyomástól a légkör plazmaszerű tulajdonságokat kezd fölvenni. Ennek pedig az a folyománya, hogy ez a közeg a ráeső rádióhullámokat részben vagy egészben elnyeli, azaz a rakéta – kissé túlozva, de mégis közelítve a valóságot – láthatatlanná válik.
Mivel a lokátorok alapvetően a céleszközről visszaverődő rádióhullámokat detektálják, érthető, hogy ha arról semmi vagy csak csekély mennyiségű jut vissza a radar antennáiba, nem a valós képet közvetítik a kezelők és az elemzést végző számítógépek felé. Utóbbival pedig az a probléma, hogy minden másodperc durván 2,6-3,3 kilométert jelent.
Az pedig szinte csak hab a pusztítás tortáján, hogy egy-egy hiperszónikus rakétának valójában még robbanófejre sincs feltétlenül szüksége. Az óriási sebesség ugyanis olyan mozgási energiát is jelent, amely a célt amúgy is kiiktatja. Tehát ha például egy hadihajó közepét veszünk alapul, akkor a találat borítékolhatóan kettétöri a járművet akkor is, ha elmarad a detonáció.
Ha pedig egy ellenséges radarállomás a cél, akkor mire a kezelők felfognák, hogy az ő bőrükre megy a vásár, már a nyakukon is lenne a rettenet.
Természetesen a(z esetünkben orosz) hiperszónikus rakéták sem védtelenek, s olykor egy-egy példányt sikerül is leszedni az égről. Ám a mennyiség a nagy egészhez képest mégis elenyésző. Olyannyira, hogy nem oly rég maga az Egyesült Államok elnöke is azt mondta, szinte lehetetlen megállítani őket.
Írta a Magyar Hírlap
