Infláció és alapkamat: mit mér a KSH, és hogyan reagál rá az MNB?

„Lassult az infláció” – szól a főcím, a pénztárnál viszont ugyanaz a bevásárlás többe kerül, mint egy éve. A kettő nem mond ellent egymásnak. A hír egyetlen számot idéz, mögötte azonban kidolgozott mérési rendszer áll, és a jegybank is szabályokhoz kötött rendben reagál rá. Az alábbiakban előbb azt nézzük meg, hogyan számol a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), aztán azt, hogyan dönt a Magyar Nemzeti Bank (MNB).

Egy kosár, amely évente átrendeződik

A fogyasztóiár-index nem minden termék árát követi, csak egy gondosan összeállított mintáét. A KSH árstatisztikai módszertani leírása szerint mintegy ezer úgynevezett reprezentáns, vagyis pontosan körülírt termék és szolgáltatás árát veszik fel havonta. Ezek 2025-től 139 fogyasztási csoportba tartoznak. Az árakat a hivatal munkatársai írják fel üzletekben, piacokon és szolgáltatóhelyeken, a hónap 1. és 20. napja között, és lehetőleg mindig ugyanazt a cikket keresik ugyanott. Néhány, egyre gyakrabban interneten vásárolt tételnél, például a műszaki cikkeknél, a szállásnál és a repülőjegynél, online is gyűjtenek árat. Havonta nagyjából 80 ezer ár kerül így a rendszerbe.

A tételek súlya nem egyforma. Mindegyik annyit számít, amekkora részt a csoportja a háztartások vásárolt fogyasztásából kitesz. A súlyokat a KSH évente vizsgálja felül. 2012 óta a tárgyévet két évvel megelőző év nemzeti számlás fogyasztási adataiból indul ki, 2021 óta pedig az előző év első három negyedévének előzetes adatait is figyelembe veszi. A 2025-ös súlyok például a 2023-as adatokon és 2024 első háromnegyed évén alapultak. Ha tehát a háztartások egyik évről a másikra sokkal többet költenek valamire, az csak késve kerül be a súlyokba.

Az index egy átlagos háztartás kosarát írja le. Akinek a kiadásaiban az élelmiszer vagy a rezsi nagyobb arányt képvisel, annak a saját inflációja a közölt számnál magasabb és alacsonyabb is lehet.

Három összehasonlítás, egy főcím

A KSH minden hónap árszintjét három bázishoz méri: az előző év decemberéhez, a közvetlenül megelőző hónaphoz és az előző év azonos hónapjához. A hírekben szinte mindig az utóbbi, az éves index szerepel. Ez azt mutatja meg, mennyivel drágább most a kosár, mint pontosan tizenkét hónappal korábban.

Ebből következik a leggyakoribb félreértés. Ha az éves infláció 8-ról 6 százalékra „csökken”, az árak nem lettek alacsonyabbak, csak lassabban emelkedtek. Árcsökkenésről (deflációról) akkor beszélünk, ha az éves index 100 alá esik. Egy kitalált, kerek számokkal felépített példa:

Hónap	Árszint egy éve	Árszint most	Az előző hónaphoz képest	Egy év alatt
január	100,0	108,0	–	+8,0%
február	101,0	108,5	+0,5%	+7,4%
március	102,0	109,0	+0,5%	+6,9%
április	103,0	109,2	+0,2%	+6,0%

Az árszint minden hónapban nőtt, az éves ráta mégis két százalékpontot „esett”. Ennek egyik oka, hogy az egy évvel korábbi árszint, vagyis az összehasonlítás alapja is folyamatosan emelkedett. Ezt nevezik bázishatásnak. Ha tavaly egy hónapban nagy drágulás volt, idén ugyanabban a hónapban az éves ráta akkor is jelentősen mérséklődhet, ha a havi áremelkedés közben nem állt meg. A havi adat gyorsabban jelzi a fordulatokat, de zajosabb is, mert szezonális hatások mozgatják: a ruházati kiárusítások, a nyári szállásárak vagy a zöldségszezon.

Mi marad a magban?

Az index egyes elemei a gazdaság általános állapotától független okból ugranak meg: egy rossz termés, egy hatósági árdöntés vagy egy olajpiaci kilengés miatt. A maginfláció ezeket kiszűri, hogy a tartósabb árfolyamat látsszon. A KSH meghatározása szerint kimarad belőle többek között a feldolgozatlan élelmiszer, a szeszes ital és a dohányáru (ez a kettő 2021 áprilisa óta), a háztartási energia, a járműüzemanyag, a tb által támogatott gyógyszer és a hatósági áras szolgáltatás. A megmaradó kör 2025-ben a teljes index 65,3 százalékát fedte le. A KSH szezonálisan kiigazított változatot is közöl.

Az MNB saját mutatókat is számol, ezeket az inflációs alapmutatókról szóló módszertani összefoglalója írja le:

• az indirekt adóktól szűrt maginfláció a KSH-féle magból az áfa, a jövedéki adók és más indirekt adók változásának becsült hatását is kiveszi;
• a ritkán változó árú termékek inflációja csak azokat a csoportokat tartalmazza, amelyekben a boltokban megfigyelt egyedi áraknak átlagosan legfeljebb 15 százaléka változik havonta;
• a keresletérzékeny termékek inflációja az adószűrt magból a feldolgozott élelmiszereket is kiszűri, így az iparcikkek, a piaci szolgáltatások, valamint az alkohol és a dohány árváltozását mutatja.

Az inflációs cél ugyanakkor nem a magra, hanem a teljes fogyasztóiár-indexre vonatkozik. A mutatók abban segítenek, hogy a jegybank megítélje, mennyire tartós egy kilengés.

A cél és a sáv

A jegybanktörvény (2013. évi CXXXIX. törvény) 3. § (1) bekezdése szerint az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. A pénzügyi rendszer stabilitását és a kormány gazdaságpolitikáját csak e cél veszélyeztetése nélkül támogathatja.

A számszerű célt a Monetáris Tanács határozza meg. Az MNB inflációs célkövetési rendszeréről szóló leírás szerint a jegybank 2001 nyara óta működik ebben a rendszerben. A középtávú cél a KSH által közzétett fogyasztóiár-index 3 százalékos éves növekedése, amely körül 2015 óta szimmetrikus, ±1 százalékpontos toleranciasáv van. A sáv nem célsáv. Nem azt jelenti, hogy a 2 és 4 százalék közötti értékek egyformán jók, hanem azt, hogy a jegybank utólag elfogadhatónak tekintheti az árstabilitás szempontjából, ha a mért infláció legfeljebb ennyivel tér el a céltól. A kamatdöntések késve hatnak, ezért az MNB jellemzően a következő 5–8 negyedévre várt inflációt veszi figyelembe, nem a legutóbbi havi adatot. A cél nagyságát a Tanács rendszeresen felülvizsgálja. A 2026 szeptemberi felülvizsgálat után úgy döntött, hogy a cél 2028. január 1-jétől 2,5 százalék lesz, változatlan, ±1 százalékpontos sávval.

Ki dönt, és milyen ritmusban?

A törvény 9. §-a szerint a Monetáris Tanács az MNB legfőbb döntéshozó szerve a monetáris politikában. Legalább öt, legfeljebb tizenegy tagja van: az MNB elnöke, aki egyben a Tanács elnöke, az alelnökök és további tagok, akiket az Országgyűlés hat évre választ. A törvény havonta legalább egy ülést ír elő. A gyakorlatban a Tanács a 2026-ra előre közzétett ülésrend szerint havonta kétszer ül össze, és a hónap második ülése a kamatdöntő. Az új kamatszintről a jelenlévők egyszerű többséggel döntenek, szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.

A döntésről közlemény jelenik meg, utána sajtótájékoztató következik. Körülbelül két héttel később kerül nyilvánosságra a rövidített jegyzőkönyv, amelyből kiderül, milyen érvek hangzottak el és hogyan oszlottak meg a szavazatok. A jegybank negyedévente adja ki az Inflációs jelentést, benne a szakértői stáb előrejelzésével.

Az alapkamat és a kamatfolyosó

A törvény 21. §-a szerint az MNB irányadó kamatként jegybanki alapkamatot állapít meg, amelynek mértékéről a Monetáris Tanács dönt. Ehhez egy kamatfolyosó is tartozik. Az MNB egynapos eszközeit bemutató oldala szerint a folyosó alját az egynapos jegybanki betét adja, amelyen az MNB korlátlanul befogadja a bankok fölös likviditását. Ezért a bankközi kamat nem süllyed ez alá. A tetején az egynapos fedezett hitel áll, amelyhez a bankok a felajánlott fedezet függvényében korlátlanul hozzájutnak, így a bankközi kamat ez fölé sem emelkedik. Az MNB az egynapos lejáraton szimmetrikus, ±100 bázispontos folyosót tart fenn. Ha egy közlemény a folyosó két széléről is szól, ezt a két kamatot jelenti.

Az út a hitelekig és a betétekig

A kamatdöntés nem utasítás a kereskedelmi bankoknak. Az MNB oktatási füzete a transzmissziót lépcsőkként írja le. Először a pénzügyi piacok reagálnak, aztán a bankok igazítják az ügyfeleiknek szabott árakat és feltételeket, végül a makrogazdasági változók, köztük az infláció is elmozdulnak.

• Kamatcsatorna. A bankközi kamatok és az állampapírhozamok gyorsan követik a döntést. A referencia-kamathoz, például a bankközi BUBOR-hoz kötött változó kamatozású hitelek a következő kamatfordulón átárazódnak. Fix kamatozású hitelnél a meglévő szerződés törlesztőrészlete nem változik. Itt a hatás az új hiteleknél, illetve a kamatperiódus végén jelentkezik.
• Betétek. A betéti kamatot a bank maga állapítja meg. Hogy milyen gyorsan és mennyire követi a jegybankot, az a forrásigényén, a versenyen és a rendszerben lévő likviditáson múlik. Gyakran lassabban és kisebb mértékben mozog, mint a hitelkamat, de ez nem szabály.
• Árfolyamcsatorna. Ha a befektetők kockázatmegítélése nem változik, a magasabb kamat vonzóbbá teszi a forintot, és ez erősítheti az árfolyamot. Az erősebb forint olcsóbbá teszi az importot. A kockázati hangulat azonban ezt a hatást könnyen felülírja.
• Várakozások. A háztartások és a vállalatok nemcsak a mai kamatra figyelnek, hanem arra is, mit várnak a jegybanktól a jövőben. Ezért számít a közlemények megfogalmazása is.

Arra a kérdésre, hogy mikor érződik egy kamatdöntés hatása, a becsületes válasz az, hogy attól függ. Függ a hitel típusától és futamidejétől, a bankok árazási gyakorlatától és a nemzetközi környezettől. Részben emiatt célozza a jegybank a több negyedévvel későbbi inflációt, és nem a következő havi adatot.

Három kérdés a következő inflációs hírhez

• Éves vagy havi változásról van szó? A kettő akár ellentétes irányba is mozoghat.
• A teljes indexről vagy valamelyik alapmutatóról szól a hír?
• Kamatdöntésnél mi történt az alapkamattal és a folyosóval, és mit mond a közlemény a következő negyedévekről?

A cikkben előforduló szakkifejezések rövid magyarázata a hírszótárban is megtalálható.