Költségvetés, hiány, államadósság: a számok a költségvetési hírek mögött

Egy költségvetési hírben gyakran négy-öt szám szerepel egymás mellett: a hiány forintban, a hiány a GDP százalékában, az adósságráta, egy uniós határérték és egy hitelminősítői betűjel. Ezek a számok más-más dolgot mérnek, és más intézmények figyelik őket. Az alábbiakban sorra vesszük, honnan származnak, és milyen szabályok kapcsolódnak hozzájuk.

Hiány és adósság: áram és készlet

A hiány egy év adata: ennyivel múlják felül a kiadások a bevételeket. Az adósság állomány: az év végén fennálló teljes tartozás, amelyet minden hiány tovább növel. A legegyszerűbb hasonlat a kád, amelybe a hiány a befolyó víz, az adósság pedig az, ami már benne van.

A hírek két különböző kört is említhetnek. A központi költségvetés az, amit az Országgyűlés évente törvényben fogad el. Az uniós összehasonlítások a tágabb kormányzati szektorra vonatkoznak. A túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló 12. jegyzőkönyv ebbe a központi kormányzatot, a regionális és helyi önkormányzatokat és a társadalombiztosítási alapokat sorolja. A hiány itt a nemzeti számlák szerinti nettó hitelfelvétel, az adósság pedig az év végén fennálló, névértéken számított, a szektoron belül konszolidált bruttó adósság. A magyar gazdasági stabilitási törvény (Gst.) is ezt az uniós módszertant használja az államadósság meghatározásához.

Mindkét számot a GDP arányában szokás megadni, mert az adósság terhét a gazdaság mérete határozza meg. Ugyanakkora tartozás egy nagyobb gazdaságban kisebb teher. Ebből az is következik, hogy az adósságráta hiány mellett is csökkenhet, ha a nominális GDP gyorsabban nő, mint az adósság. Egy kitalált, kerek számokkal felépített példa, amelyben minden évben 4 egységnyi a hiány:

	Adósság	GDP, ha évi +8%	Adósságráta	GDP, ha évi +2%	Adósságráta
kiinduló év	60	100	60,0%	100	60,0%
1. év	64	108	59,3%	102	62,7%
2. év	68	116,6	58,3%	104,0	65,4%

Ugyanakkora hiány mellett az egyik pályán csökken, a másikon nő az arány. A valóságban az adósságot más tételek is mozgatják, például az árfolyamváltozás a devizában fennálló tartozáson.

Hogyan lesz a tervezetből költségvetési törvény?

Az Alaptörvény 36. cikke előírja, hogy az Országgyűlés minden évre törvényt alkosson a központi költségvetésről és annak végrehajtásáról, a javaslatokat pedig a Kormány törvényben meghatározott határidőben nyújtsa be. Ezt a határidőt az államháztartási törvény (Áht.) adja meg. Az Áht. 2026 augusztusi módosítása után a menetrend röviden a következő:

1. Az államháztartásért felelős miniszter augusztus 31-ig közzéteszi a tervezés részletes ütemtervét és kereteit (Áht. 13. §).
2. A Kormány a tervezetet részletes számításokkal együtt megküldi a Költségvetési Tanácsnak. A Tanács tíz napon belül észrevételt tehet, alapvető ellenvetés esetén pedig jelezheti, hogy nem ért egyet vele. Ilyenkor a Kormány újra megtárgyalja a tervezetet, és a javaslat indokolásában be kell számolnia arról, mit változtatott, illetve miért utasította el a Tanács észrevételeit (Gst. 24. §).
3. A Kormány a törvényjavaslatot október 1. és október 31. között nyújtja be az Országgyűlésnek (Áht. 22. § (2) bekezdés). Ezt a sávot először a 2027-es költségvetésnél kell alkalmazni.
4. A parlamenti tárgyalás a törvényalkotás általános rendjét követi, néhány költségvetési különszabállyal.

Az Alaptörvény arra az esetre is ad szabályt, ha a törvény az év elejéig nem születik meg. Ilyenkor a Kormány beszedheti a jogszabályok szerinti bevételeket, és az előző évi költségvetés kiadási előirányzatainak keretei között időarányosan teljesítheti a kiadásokat (36. cikk (7) bekezdés).

A Költségvetési Tanács: vétójogtól a véleményig

A Költségvetési Tanács három tagból áll: a Tanács elnökéből, akit a köztársasági elnök hat évre nevez ki, az MNB elnökéből és az Állami Számvevőszék elnökéből (Alaptörvény 44. cikk). A Tanács honlapja az Országgyűlés oldalán érhető el.

A régebbi hírekben sokszor szerepel a Tanács „vétója”. Az Alaptörvény 44. cikk (3) bekezdése évekig úgy rendelkezett, hogy a költségvetési törvény elfogadásához a Tanács előzetes hozzájárulása kell. Ezt a bekezdést az Alaptörvény 2026. július 13-án elfogadott tizenhetedik módosítása hatályon kívül helyezte. A Gst. 2026 augusztusi módosítása véleményezési kötelezettséget írt elő helyette. A Tanács ma a javaslat tárgyalása alatt arról nyilvánít véleményt, hogy a javaslat megfelel-e az Alaptörvény adósságszabályának. A véleményt az Országgyűlés elnökének tájékoztatásától számított egy napon belül, a módosító javaslatokról tartott szavazás után három munkanapon belül kell megadnia. Ha a Tanács szerint a javaslat sértené az adósságszabályt, ezt részletesen meg kell indokolnia, a Kormánynak pedig felül kell vizsgálnia a javaslatot (Gst. 25. §). A Tanács emellett félévente véleményt mond a költségvetés végrehajtásáról és az államadósság várható alakulásáról, és utólag értékeli a tervezéshez használt makrogazdasági és költségvetési előrejelzéseket is (Gst. 23. §).

Az adósságfék

A hazai szabály az Alaptörvény 36. és 37. cikkében található. Az Országgyűlés nem fogadhat el olyan költségvetést, amelynek eredményeként az államadósság meghaladná a GDP felét. Amíg pedig meghaladja, csak olyan költségvetés fogadható el, amely az adósság GDP-hez viszonyított arányának csökkentését tartalmazza. A végrehajtás során ugyanez a logika érvényes: ilyenkor nem vehető fel olyan kölcsön, amelytől az arány az előző évhez képest nőne. Ezektől különleges jogrend idején, illetve a nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesése esetén lehet eltérni, a szükséges mértékben. Az arányt a gazdasági stabilitási törvény 2. §-a szerint százalékban, egy tizedesre kerekítve kell számítani.

A hazai szabály tehát a csökkenés irányát írja elő, és a küszöbe 50 százalék. Az uniós referenciaérték ettől eltér.

Az uniós mérce: 3 és 60 százalék

A 12. jegyzőkönyv két referenciaértéket rögzít: a tervezett vagy tényleges kormányzati hiány a GDP 3 százaléka, az adósság a GDP 60 százaléka. Gyakran nevezik ezeket maastrichti kritériumoknak, bár szűkebb értelemben az euró bevezetéséhez szükséges konvergenciakritériumokat jelöli ez a név. A költségvetési feltétel ott azt jelenti, hogy a vizsgálat idején a tagállammal szemben nincs érvényben a túlzott hiány fennállását megállapító tanácsi határozat.

A túlzottdeficit-eljárás lépései

Az eljárást az EUMSZ 126. cikke szabályozza. Az uniós döntéshozatal szereplőiről külön cikkünk szól.

• Jelentés. Ha egy tagállam nem felel meg a hiány- vagy az adósságkritériumnak, a Bizottság jelentést készít (126. cikk (3) bekezdés).
• Vélemények. A Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményt fűz a jelentéshez, majd ha a Bizottság szerint túlzott hiány áll fenn vagy fenyeget, véleményt intéz a tagállamhoz, és tájékoztatja a Tanácsot.
• Megállapítás. A Tanács a Bizottság javaslatára, a tagállam észrevételeinek mérlegelése után dönt arról, hogy fennáll-e túlzott hiány (6. bekezdés).
• Ajánlás. Ha igen, a Tanács ajánlást ad a hiány határidőn belüli megszüntetésére. A Bizottság leírása szerint a tényleges intézkedésekre általában hat, súlyos esetben három hónap jut.
• Szigorítás. Ha nincs eredményes lépés, a Tanács nyilvánosságra hozhatja az ajánlásait, és az eljárás súlyosabb szakaszba lép. A Bizottság szerint a bírság az euróövezet tagjait érinti. Az euróövezeten kívüli tagállamoknál az uniós strukturális és beruházási alapokból érkező finanszírozás átmeneti felfüggesztése lehet a következmény.
• Lezárás. Ha a túlzott hiány megszűnt, a Tanács hatályon kívül helyezi a döntéseit (12. bekezdés).

2024 tavaszán megújult az uniós gazdasági kormányzási keret: az új szabályok április 30-án léptek hatályba. Azóta az adósságkritérium értékelése a Tanács által jóváhagyott nettó kiadási pályához kötődik. Magyarországot érintően a Bizottság 2024. június 19-én fogadta el a 126. cikk (3) bekezdése szerinti jelentését, a Tanács pedig 2024 júliusában az (EU) 2024/2123 határozatban megállapította a túlzott hiány fennállását. A határozat az Eurostat által 2024. április 22-én validált adatokra hivatkozik, amelyek szerint a magyar kormányzati hiány 2023-ban a GDP 6,7, az adósság 73,5 százaléka volt. Mivel az országra ekkor még nem volt elfogadott nettó kiadási pálya, a döntés kizárólag a hiánykritériumon alapult.

Hitelminősítés: betűjel, kilátás, határvonal

A hitelminősítők arról mondanak véleményt, mennyire valószínű, hogy egy állam határidőre és teljes összegben törleszti a tartozását. A skálán a legfontosabb határvonal a befektetési és a spekulatív kategória közötti. Az S&P és a Fitch skáláján a BBB– a legalsó befektetési fokozat, a Moody’s skáláján a Baa3. Egy fokozattal lejjebb (BB+, illetve Ba1) már a spekulatív kategória kezdődik. A határ közelében ezért egyetlen fokozat is minőségi különbséget jelent.

A kilátás (pozitív, stabil, negatív) nem maga a minősítés. Azt jelzi, merre mozdulhat a besorolás. Az S&P meghatározása szerint ez jellemzően fél és két év közötti távon értendő. A negatív kilátás tehát figyelmeztetés, és nem jelenti, hogy leminősítés történt. Egy hír ezért kétféle változásról is szólhat: a betűjel módosulásáról vagy csak a kilátáséról.

Az uniós szabályozás azt is meghatározza, mikor jelenhetnek meg az országminősítések. Az ESMA által közzétett hitelminősítői rendelet 8a. cikke szerint az ügynökségeknek minden év végén naptárt kell közzétenniük a következő tizenkét hónapra. A kéretlen országminősítésekhez legfeljebb három dátumot jelölhetnek ki, és minden dátum péntekre esik. Ettől csak indokolt esetben, részletes magyarázattal lehet eltérni. Ezért jelennek meg az uniós szabályok alá tartozó országminősítések pénteki napokon.

A cikkben használt kifejezések röviden a hírszótárban is megtalálhatók.