Eib Zoltán
2023. november 28. kedd. 10:11
Frissítve: 2023. november 28. 10:31
Az ókori Mezopotámia területén Kr. e. 21. és 7. század között létrejött Asszír Birodalom terjeszkedése során az asszír hadsereg híres volt félelmetes harci stratégiáiról és brutális háborúiról. Hírhedt volt a városok pusztításában és az ellenfelek kiirtásában betöltött szerepéről. Az asszírok nem ismertek irgalmat, és számtalan várost és civil lakost semmisítettek meg a történelem folyamán.
Az asszír hadsereg kegyetlensége nemcsak a harcmezőn, hanem az elfoglalt területeken is megmutatkozott. Az elfogott ellenséges katonákat rabszolgának adták el, a civileket pedig számtalan kegyetlen módon kiirtották vagy kizsákmányolták. A legyőzött népek rettegték az általuk kifejlesztett kínzóeszközöket és módszereket.
Az asszírok számára a félelem és az erődemonstráció volt a hatalom alapja. Az embereknek rettegniük kellett az Asszír Birodalomtól és hadseregétől, amely mindent elpusztított, ami az útjába került. Az asszír hadsereg brutalitása azonban nemcsak a támadásokban és elfoglalásokban nyilvánult meg. Az asszírok a megfélemlítés és az ellenőrzés érdekében híresen kegyetlen bűntetteket is elkövettek, például az ellenálló területek lakosságának kollektív büntetését és az ellenkező véleményeket képviselő emberek kiirtását.
Minden vallás létrehozta a saját törvényei által irányított társadalmát, az asszírok ún. szemita politeizmusa rendkívül brutális, szörnyű és vérszomjas társadalmat hozott létre. Úgy gondolták, hogy a különféle istenek folyamatos háborúban vannak egymással, és ez tükröződik a világi kérdésekben is. Rendkívül intoleráns, fanatikus és vérszomjas vallás volt, emberi áldozat, rituális megcsonkítás, kasztrálás és kultikus prostitúció kísérte a vallásgyakorlatukat.
Az Újasszír Birodalom mintegy háromszáz éves korszaka jelentette Asszíria virágkorát. E korszak uralkodói véreskezű királyok voltak, népük pedig kegyetlen militáns nép volt. II. Asszurbanipál (Kr. e. 883–859) meghódította Mezopotámia nagy részét, eljutottak Egyiptomig, Kr. e. 671-ben Memfisz, Kr. e. 663-ban Théba városait ostromolta az asszír sereg.
„Bőrüket a falak fölé tereltem, megégettem serdülő fiúikat és lányaikat, a fejek oszlopát állítottam fel a város előtt.”
A hódításait megörökítő feliratok tele vannak kegyetlen tettek felsorolásával: városok lerombolása, felperzselése, embertelen kínzások, tömeges kivégzések, foglyok tízezreinek a deportálása szerepel rajtuk. Úttörő szerepet játszottak a terror fegyverként történő felhasználásában, és ellenségeik életét élő horrortörténetté változtatásában. Az asszír hódító politika rendkívül hatékony taktikával élt. Főleg kisebb szomszédos országoknak ellenséges támadás esetére felajánlották az általuk biztosított védelmet adófizetésért cserébe. Ha a vazallus országok az adófizetés kényszerétől szabadulni akartak, akkor megjelent az asszír hadsereg, gyilkolt, zsákmányolt, és a legyőzött kis országot végleg birodalmi tartománnyá tette. Kegyetlen eljárás volt a deportálás, tulajdonképpen lakosságcsere, a birodalom egyes tartományaiból a lakosság áttelepítése más területekre. Célja a népi és vallási öntudat teljes megszüntetése volt. Az asszír királyi városokban rengeteg rabolt értéket, pénzt, műkincset halmoztak fel.
Az asszírok számtalan várost és területet hódítottak meg, és az ősi Keleten a hatalom fenntartásához és bővítéséhez rendkívül keményen kellett fellépniük. Az asszír hadsereg kiképzése és felszerelése is kiemelkedő volt a maga korában. Kőkemény katonai kiképzés, fegyveres harci technikák és kiváló hadvezérek tették lehetővé az asszírok sikerességét a csatatéren.
Az asszír királyság hanyatlása Kr. e. 612-ben, egy polgárháborúnak köszönhetően indult el. Az elnyomott nemzetek fellázadtak és meghódították a fővárost, Ninivét. Az egész birodalmat megsemmisítették, Ninivéből csak egy halom törmelék maradt. Az utolsó asszír erődítmény Kr. e. 609-ben esett el. Ninive romjait 1842-ben fedezték fel.
Az asszír hadsereg hírhedt kegyetlensége és kegyetlen taktikái egyike a történelem legsötétebb fejezeteinek. Bár a birodalom már rég eltűnt, az asszírok embertelensége továbbra is él, és emlékeztet bennünket arra, hogy a hatalom és a hódítás árnyoldalai milyen kegyetlenek lehetnek az emberiség történetében.
Írta a Magyar Hírlap
