Megint sír Budapest főárvája. Bántják. Joggal vagy éppen jogtalanul, de azt igyekeznek vele megértetni, hogy nyilatkozatokkal és közgyűlési határozatokkal igen nehéz hosszabb távon boldogulni, eljutni suliba, melóba, kórházba vagy éppen a kiemelt színházba, a Katonába. Márpedig az aranykalászos méhgazda most éppen ezzel kísérletezget. Ahogyan ő mondja, „átszervezi” a főváros közlekedését. Persze, amióta hivatalban van, fékezett habzással üzemel a főváros, visszafogottan élnek lakói, mármint azok, akik éppen nem tüntetnek kockás ingben, maguk sem tudják már, hogy miért. És Karácsony főpolgármester nem tesz mást, mint permanensen átszervez. Hol kerékpárutakat rajzol, hol Lánchidat tehermentesít, máskor méhlegelőt és hangyatojás-keltetőt létesít, legújabban pedig ötvenhárom ilyen-olyan, villamos-, troli- és buszjáratot töröltet a pest-budai menetrendből. Bár velünk, tudatlan fővárosiakkal igyekszik elhitetni, hogy itt nincs szó törlésről, mindössze racionalizálják az életünket. Szépen, lassan el is magyarázta, hogy mi is megértsük: a BKK hétfőnként és péntekenként számos járaton kevesebb járművet közlekedtet, mert az „átalakult utazási szokásokhoz igazítja a menetrendet, s az így felszabaduló erőforrásokat a közlekedésszervező pedig teljes mértékben hálózati fejlesztésre fordítja majd.”
De bármilyen lassan is mondta Karácsony, mint ahogyan azt is igyekezett belénk plántálni, hogy ők bizony egyeztettek a fővárosi polgárokkal az észszerűsítés előtt, ám voltak, akik így is értetlenkedtek. Így például az egyébként roppant ritkán megszólaló Közlekedő Tömeg is, amely szerint nem felel meg a valóságnak, hogy az ügyben bármilyen menetrendi tervezetet bemutattak volna nekik, így értelemszerűen az sem, hogy annak tartalmához és indoklásához egyetértésüket adták volna. „Ilyen egész egyszerűen nem történt” – jelentették ki.
De hát a tömeg már csak ilyen, azért tömeg, hogy értetlenkedjen, szamárságokat állítson a főpolgármesterrel szemben. Igaz, a megnyúlt várakozási idővel sokan akkor szembesültek, amikor éppen nem jött a szokásos időben a busz vagy a villamos, ám csak az emelkedett lelkek látták rögvest, hogy az így helyes, ennek így kell lennie. Mások csupán egy nappal korábban, internetes bejegyzésből tudták meg, hogy mostantól még szebben, észszerűbben fognak élni. Ráadásul, gyönyörű gesztusként, bocsánatot kért Walter Katalin, a BKK vezérigazgatója az utasoktól a járatritkításokért, maga sem érezve, hogy ezzel tulajdonképpen cáfolta a mesebeli méhkirály főpolgármestert. Ettől még a péntek reggeli, majd a délutáni csúcsban is óriási volt a tumultus több megállóhelyen is, az 1-es villamos vonalán például a közlekedni vágyók alig fértek fel a tömött járművekre.
Pedig nekünk azt mondták, hogy dobjuk el a fenébe azt a büdös autót, hiszen csak szennyezi az életünket, válasszuk inkább a tömegközlekedést vagy biciklizzünk helyette, esetleg gyalogoljunk, már ha mindenáron muszáj, és ha végképp nem férünk a bőrünkben. És választanánk is, különösen így, hogy nálunk sokkal okosabb, gyakorlatiasabb ember javasolja, csak az a baj, hogy a tömegközlekedésből egyre inkább csak az eleje, a tömeg marad nekünk. Ám mégsincs okunk, nem lehet okunk a panaszra, hiszen ezt az embert mi választottuk. Mégpedig igen demokratikusan. Jókat mondott, okosan beszélt, vastagon ígérgetett. És hát az ember gyereke úgy van vele, nem érdekli, van-e párttagkönyve annak, aki elviszi a szemetét, hiszen a hulladék nem színházjegy, azt általában piros könyv nélkül is elszállítják. És Budapest lakója nem törődik vele, mennyibe kerül a Lánchíd felújítása, és kinél kell megrendelni, hidegen hagyja, hogy lesznek-e csíkok a Dunán a vízibiciklik számára, ám az érdekli, kivel-mivel lehet közlekedni a rakpartokon. Ugyanakkor nem gazdasági megfontolásból, csupán érzelmi alapon figyeli csak, hogy mi lesz a városháza sorsa, s nem törődik vele, mennyiért kel el az öreg épület.
„Ez már kommentálhatatlan, felháborító és gusztustalan. A ritkítás maga is, de az egész sunyi eljárás amit előadtak. Itt fejeknek kell hullani” – ezt közösségi oldalán írta a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület, amely szerint a konzekvenciát főpolgármesteri szinten kell levonni. Az egyesület azt írta: a BKK többször, inkorrekt módon átírta a saját közleményét és sokkal több buszjáratot, valamint rengeteg villamos- és trolibuszjáratot is bedobott a járatritkításba.
Karácsony Gergely nem vesz tudomást a valóságról és csak a szavak és látszatintézkedések szintjén foglalkozik a budapestiek sorsával – erről a Pesti Srácok újságírója, Dezse Balázs beszélt az M1-en. Szerinte a főpolgármester hibát hibára halmoz, és ezt nem hajlandó beismerni.
Karácsony öngólja: egy napon belül tömegessé vált a BKK járatritkítása – a döntésről így írt a Magyar Nemzet. A lap arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben a főpolgármester még pár napja is az állami MÁV-ot szidta, és a fővárosi tömegközlekedési vállalat kiszámítható, sűrű menetrendjét állította példának, a BKK ezt most minden téren meghazudtolta.
Vitézy Dávid, korábbi BKK-vezér a közösségi oldalon úgy fogalmazott: a város legzsúfoltabb, legfontosabb járatait ritkították csúcsidőben. Ráadásul – mint írta – bár a BKK létrehozása óta kötelező, semmilyen társadalmi egyeztetés és előzetes bejelentés nem volt a menetrend átalakításáról. Vitézy kijelentette: ennyi vonalat érintő járatritkítási csomagot legutóbb, tizenöt éve Hagyó Miklós, Demszky Gábor korábbi főpolgármester-helyettese próbált a városra erőltetni.
Karácsony viszont jelezte, ő is él, s ha kell, minden téren kiáll érettünk, budapestiekért. Na, ez jólesik. Férfiasan, keményen lemondásra szólította fel a pénzügyminisztert, mert az be szeretné hajtatni a fővárostól a kötelező szolidaritási adót. Mire Varga Mihály leszögezte, annak ellenére, hogy a főpolgármester felszólította rá, nem tervezi lemondását, már csak azért sem, mert lemondása sem mentesítené a Karácsonyt a törvények betartásának kötelezettsége alól. Kiemelte: a szolidaritási hozzájárulást Magyarország leggazdagabb városával, Budapesttel együtt hétszázhuszonnégy város fizeti, ez az összeg teljes egészében azt a mintegy ezernyolcszáz települést segíti, amelyek adóereje szerényebb, azaz a pénz kistelepülésekhez kerül. Az elv, hogy a gazdagabbak támogassák a szegényeket, találkozik a társadalom igazságérzetével, Karácsonyéval viszont, úgy látszik, nem – fogalmazott a miniszter. Varga közölte: a Kúria, vagyis a magyar igazságszolgáltatás legfelső fórumának határozata szerint a főváros részben sem mentesülhet az adófizetés alól. Reményét fejezte ki, hogy a főpolgármester ezentúl befizetteti az általa vezetett önkormányzatot terhelő adókat. Ha nem, „az igazságszolgáltatás egyértelmű döntései mentén követi a kormány a jog előírásait”.
A méhkirályt ugyanakkor a közelgő, június 9-ei önkormányzati választások is komolyan foglalkoztatják. Úgy látja, és ezt közösségi oldalán jelezte is, hogy ideje lenne végre lezárni az önkormányzati választással kapcsolatos vitákat a baloldalon, február közepéig meg kell állapodni a polgármesterekkel kapcsolatban. Úgy érzi, a tárgyalások holtponton vannak, innen szeretné elmozdítani az ellenzéki pártokat.
Hát igen, a főváros bajain túl – mint például a Lánchíd ügye – ezen is lenne mit tárgyalni. Mármint a voksoláson. A demokratikus, haladó, baloldali, nyugati értékű választáson. Nem mondom, legutóbb sem választottunk rosszul – a talpraesett méhpecér regnálása is számtalanszor bizonyította –, csak előtte tennünk kellene néhány megszorítást. Így például, éppen Karácsony példáján okulva, ki kell kötnünk, hogy a leendő főmufti nem vállalhat munkát. Illetve, nem végezhet! Örökös főpolgármesteri rangot kap, komoly fizetéssel, szolid korrupcióval, majdan díszsírhellyel, szabadon festhet vizet, földet, eget, aranykalászos méhes gazda lesz, külön parkkal önmaga és beosztott méhei számára, s mindennel szemben, így például a többszörösen kiátkozott majd díjakat nyerő Magyar Zene Háza ellen is tüntethet, akár vétójoga is lehet, csak ne szóljon bele semmibe. Abszolút semmibe. Mert különben nekünk akkor végleg rossz. És mindössze egy valamitől illik tartózkodnia. Igen, a hazugságtól. Voksolás előtt, voksolás közben, voksolás után, reggel, éjjel meg este. Csak hát ez így túl tömény, végtelenül szigorú. Piszok nehéz betartani. Na, erről kellene egyeztetni, s nem méheket röptetni, oszlopokat emelni, autókat száműzni, járatokat ritkítani. De egyszer talán ezt is sikerül majd valakinek megcsinálnia.
A szerző újságíró
Írta a Magyar Hírlap
